| <Agregator> page <Szurkulet> album page |
SzurkuletAz élet csak téboly kertjeHol a magány talán túl könnyû már S hol, ha minden veszve Az a szabadság Többet, mást nem is vágyok Legyen gyors, egyszerû, sivár A semmibol A semmin át Egy elpocsékolt élet lángja Csak újabb gyertya egy vak világba Mely elárulná a korát A láng, mit senki sem lát Oly rég már csak ezt vártuk Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk S ha fáznánk melegít még A láng, mit senki sem lát A hidak már tûzben állnak Mögöttük megtûrt pusztaság Mit, ha elfeledsz is Ne hidd, hogy megbocsát S majd, ha szürkül - fénytõl óvva Végül megkísért talán Hogy boldogságod Börtönöd csupán A lét csak téboly kertje Magányos béklyó önmagán Bár a végcél nincs feledve Nincs hit továbblépni már ...menni már A semmibõl A semmin át Menekülj Mielõtt látnád mit feledtél Menekülj Mielõtt látnád mivé vált S bár az idõ mindent torzít Ne hidd, hogy megbocsát S a végén Ahogy az éj majd átölel Túl késõ lesz belátni Hogy a tiszta forrást Mint veszítjük Miért veszítjük el |